Ezt ne másold le!!!                                          2. fejezet:TANULJUNK!  Hétfőn,délután 2-kor megszólalt a csengő. Minden a megszokott rituálé szerint történt: a gyerekek felálltak, határozott mozdulatokkal mindent a táskáikba dobáltak, a székeket felrakták a padok tetejére és elindultak haza. Mi az igazgatói iroda elé mentünk. Már 3-an álltak a folyosón. 3 kilencedikes. 2 fiú és egy lány. Mi nem ismertük őket. Negyed 3-kor, amikor az igazgatónő kilépett közénk a folyosóra, már 13-an voltunk. Bekisért minket az 1. számú bifurkációs terembe, amit mi csak bif.1-nek hivunk. A helyiségnek 2 nagy ablaka volt. A berendezése teljesen olyan mint egy átlagos osztályé, csak itt kevesebb a pad, igy maximum 18-an férünk el. -Foglaljatok helyet!- szólt hozzánk a "főnökasszony"- Én még elszaladok néhány könyvért! Én Andi mellé ültem. Most, ahogy igy körülnéztem a jelenlévő diákok között, mindenki ijesztően okosnak tűnt. Nem volt túl sok időm erről gondolkodni, mert az ig.nő visszatért(Az igazgatónőt egymás közt mi egyszerűen csak ig.nő-nek hivtuk!), kezében könyvekkel. Mindenkinek adott egyet, egy könyv azonban a kezében maradt. Rögtön meg is kérdezte: -Ki hiányzik?- s fürkésző tekintettel nézett végig a "castingolt" osztályon, mintha arra várna, hogy a hiányzó ember feláll és bejelenti, hogy nincs itt. Persze ennek az esélye a nullával volt egyenlő! -Molnért Réka!- a válasz a hátsó padból érkezett egy fekete hajú, kék szemű lánytól. Őt látásból ismertem. Szegényt nem volt nehéz észre venni: őszintén szólva irtó ronda volt. Sajnáltam őt. Izlése az sajna nem volt: olyan ruhákat hordott amik már 1954-ben sem voltak divatosak, a haját 2 copfban hordta a feje két oldalán, szóval ha elforditotta a fejét csak úgy röpködött a két micsoda, amit ő lófaroknak nevez. -Miért nem jött?- kérdezte az ig.nő. -Lebetegedett!- érkezett az eléggé szűkszavú válasz. -Akkor a kisasszony valószinűleg már nem fog részt venni a programon... Hát akkor én el is kezdeném: Mint tudják a teszt megirására április 7-én kerül majd sor. Addig már nincs teljes 3 hetünk... Ekkor leesett... Már mindjárt itt van... erre nem is gondoltam... -...Ezalatt a három hét alatt, 8 találkozóra kerül majd sor. Szóval 12 óránk van, hogy átvegyük ezt a könyvet, ugyanis minden találkozó másfél órás lesz... Most gondolataim az előttem fekvő könyvre vándoroltak: Egy 30x20 cm-es könyv... kb. 100 oldalas, elején egy nagy piros betűs felirat: Deutschbuch für progressiv! Egyébként az egész könyv fehér volt. Kinyitottam. Asszem túl nagyra tátottam a számat, ugyanis ekkor megszólalt az ig.nő:

-Hát igen...100oldal...60 lecke és 12 óra...Ez azt jelenti, hogy egy órán 5 leckét kell átvennünk...Szerintem kezdjük is. .. Nagy nehezen becsuktam a szám, a jegyzetfüzetet pedig kinyitottam. Egész órán csak forditottunk, nyelvtanoztunk és jegyzeteltünk.Másfél óra alatt teleirtam 10 A4-es oldalt. 4-kor léptünk ki a teremből.Mindenki hulla fáradt volt. Ráadásnak szerdára kaptunk egy rakat házit is külön-németre. Kb. 50-60 szót és 2 fogalmazást is kell irni, persze németül, és még le kell forditani egy egyoldalas szöveget németről magyarra. 5-re nagy nehezen haza birtam vánszorogni. -Na milyen volt?- kérdezte anyu. Én válaszul fejjel előre beledőltem a fotelbe. -Látom elfáradtál! -Aha!-nyögtem az egyik diszpárnába. -Sok van tanulni holnapra? -Aha!-ismételtem meg az előző válaszom, majd nagy nehezen feltápászkodtam.-Me- gyek tanulni!-mondtam, és átbattyogtam a szobámba. Mire mindent megtanultam már fél 7 volt. Vacsoráztam, megfürödtem, majd szinte repültem az ágyam felé. 8 óra után már aludtam... Kedd délután 5-kor ültem le németet tanulni. 10-kor keltem fel az iróasztalomtól. Mire ágyba kerültem már éjfél is elmúlt. A másnapi németórán először dolit irtunk a szavakból, leellenőriztük a házikat, majd vettünk új anyagot. Ahogy teletk a hetek, a tanulás egyre keményebben folyt. z április 7.-e előtti utolsó hétvégén Andival közösen belevetettük magunkat a német nyelvkönyveinkbe. Hol nyelvtant, hol szavakat tanultunk. Aztán elértünk a szerdához. Már csak 2 nap és doli...! Az első benyomásom a többiekről-,hogy ilyesztően okosak- igaznak bizonyult, persze azért voltak olyanok is, akiktől nem igazán tartottam... Csütörtökön délután 3-kor ismét beletemettem magam a könyveimbe. Anyunak pedig folyamatosan gondoskodnia kellett az élelemellátásomról...Este 8 körül az agyamat már vészesen telinek éreztem, és úgy döntöttem, hogy ennél okosabb már nem lehetek, igyhát felálltam és elpakoltam a könyveimet. Elmentem megfürödni, megmostam a hajam, majd mentem aludni. Az izgalomtól alig tudtam elaludni, de 10 körül sikerült! Reggel gyomorideggel ugyan, de meglepően kipihenten ébredtem. Ez meglepő volt mert éjjel többször is felébredtem. Remegő kézzel megmosakodtam és felöltöztem. A sminkeléssel inkább nem is próbálkoztam. 7-kor a vállamra vettem a kistáská, amiben csak tollak jegyzetfüzet és 10 órai volt, ugyanis nem kellett pakolni az órákra. Elköszöntem anyutól, és mielőtt kiléptem volna a lakásból anyu utánamszólt: -Sok sikert! -Kösz!- szóltam vissza, majd kiléptem a lakásból és becsuktam magam mögött az ajtót. Fél 8-kor már a suliban voltam. Mivel a teszt megirásához a gyülekező 8-kor volt, Andival úgy beszéltük meg, hogy a találkozás előtt még felmegyünk az osztályba. Most kivételesen nem én voltam az első. Egy-két osztálytársam akiket nem kivánok megnevezni, már a matek és magyar leckéket másolták. Fél 8 után 10 perccel Andi és Julcsi is befutottak. -Jó reggelt!- köszöntem. -Kösz!-mondták -Neked is! -Izgulsz?- fordultam most Andihoz. -Nagyon! És te? -A gyomorgörcsöt és az alvási zavarokat leszámitva nem... -Vagy úgy?!- mosolygott rám Andi. Reggel már nem akartam megerőltetni az agyam, ezért nem vittem magammal a könyveimet. Csak 1-2 nyelvtani dolgot futottam át Andi jegyzeteiből, aztán elérkezett az indulás pillanata, azaz 7 óra 50 perc. "Sok sikert!" kiáltások közepette elhagytuk az osztályt. 8-kor 12-en álltunk a folyosón. Andival közösen megállapitottuk, hogy a hiányzó egy kilencedikes fiú, Dani. A gyülekező után felmentünk az iskola aulájába. Ez egy osztály nagyságú, ilágos terem volt padokka, ugyanis itt volt az iskolánk vetitője. A falak mentén vitrinek magasodtak. Ezekben azok a dijak és emléklapok voltak, amelyek az igazgatói irodában nem fértek el. Az ig.nő-vel igyütt még 3 tanár lépett be a terembe. Mi helyet foglaltunk, aztán következett az eligazitás: -Hát ez a nap is elérkezett!- szólt hozzánk az igazgatónő- Ma megirjátok ezt a tesztet, és jövőre 2 tanuló már biztosan nem ezt az iskolát fogja erősiteni. Ez a 3 tanár a szlovák oktatásügyi minisztériumból érkezett: Nagy Annamária, Tőrös Viktória és Kesztes Eleonóra- a 3 nő barátságosan ránk mosolygott. Mindenki vissza akart mosolyogni, hiszen úgy illik, de annyira izgultunk, hogy az erőnkből csak egy furcsa grimaszra futotta, ami messziről sem hasonlitott a barátságos mosoly egyik fajtájára sem- A versenyt ők fogják felügyelni és mint azt gondolom már tudjátok: lesésért, súgásért, puskázásért, vagy bármilyen segédeszköz használatáért azonnali kizárás jár. Szóval a verseny.. . A versenyt 5 fordulóra bontottuk. Az első 4 forduló külön-külön 50 perces lesz. Az 5.-re viszont kb. másfél órát szánunk. Az első fordulóban arról tehettek bizonyságot, hogy milyen jól ismeritek a német nyelvtatnt. A 2. fordulóban mindenki kap egy 2 oldalas német nyelvű szöveget, és ezt a legnagyobb precizitással leforditjátok. A 3. fordulóban ugyanez lesz a feladat, csak nem németről magyarra, hanem magyarról németre. A 4. fordulóban kaptok 3 témát, ezekből egyet kiválasztotok és irtok róla egy minimum 2 oldal terjedelmű fogalmazást, persze németül. Az 5. fordulóban azt fogjuk megfigyelni, milyen jól beszéltek folyamatosan németül. Fogtok majd húzni egy boritékot, abban megtaláljátok a 3 tanár valamelyikének a nevét, és egy számot egytől négyig.Ez azt fogja jelenteni, hogy melyik tanárral fogtok beszélgetni, és hányadikként. 1 tanárhoz 4 ember mehet. Az összes forduló 3 teremben fog zajlani. Azt, hogy ki melyik terembe megy, azt az dönti el, hogy ki melyik tanár nevét húzza ki. Szóval most álljatok fel, gyertek ide az asztalhoz, vagyetek magatokhoz egy boritékot, majd üljetek vissza a helyetekre. Mindenki felállt, odament az asztalhoz, húzott egy boritékot, majd visszaült a helyére. -Most pedig nyissátok ki a boritékokat!- hangzott a következő utasitás. Óvatosan megforditottam a boritékot. Az le volt ragasztva. Hirtelen mozdulattal feltéptem. A boritékban csak 1 papir volt. Lassan kihúztam a boritékból. Széthajtottam. A fehér papiron ennyi állt: Tőrös Viktóroa 2. Meglepődtem, ugyanis az ilyen versenyeken mindig az elsőt szoktam húzni. Andi oldalról megbökött a könyökével, és az orrom alá dugta a papirját. Meglepődtem, ugyanis az ilyen versenyeken mindig az 1-est szoktam húzni . Andi oldalról megbökött a könyökével, és az orrom alá dugta a papirját. Azon más állt mint az enyémen: Nagy Annamária 4.  Kicsit sajnáltam Andit. Nem jó 4.-nek lenni. 1.-nek sem tökéletes, de a 4. hely... Én örültem az én kis kettes számomnak! Az elején fogok végezni, mégsem én kezdek majd, gondoltam. Ekkor ismét meszólalt az ig.nő: -Na, és most! Aki Nagy Annamáriát húzta az marad ebben a teremben. A többiek jöjjenek utánam. Bátoritóan összegrimaszoltunk Andival. MOst is mosolyogni akartunk, de még mindig nem jött össze! Az ig.nő kivezetett minket az aulából. A folyosón igy szólt hozzánk: - Kesztes Eleonóra csapata ebben teremben lesz!- mutatott az aulátóol baléra lévő ajtóra- Tőrös Viktória és a hozzá tartozó tanulók, pedig ebben a helyiségben!- mutatott most az aulától jobb oldalra lévő ajtóra- Akkor talán be is mehet a két csapat, és 9-kor kezdődhet is verseny! Sok szerencsét!- köszönt el tőlünk az ig.nő, majd sarkon fordult és elzűnt az irodája ajtaja mögött . A két csapat búcsú nélkül szétvált, és ki-ki bement a számára kijelölt terembe, igy mi is a miénkbe. A terem egy átlagos osztály volt.eredetileg a 9D-sek jártak ide, de ők épp osztálykiránduláson voltak. Minket az osztály 4 sarkába ültettek szét. Én az ablak melletti padsor leghátsó padjában kaptam helyet. Fél 9 előtt 3-4 perccel mindenkinek kiosztották az 1. forduló feladatlapjait. Majd fél 9-kor kezdetét vette a versenyfutás az idővel... Ekkor végre szemügyre vehettem a feladatlapokat. Az 5 A4-es oldalból állt, igy 20 feladatot kaptunk. Nem hiába éreztem magam jó németesnek: az első 16 nyelvtani feladatot gond nélkül, 30 perc alatt megoldottam, bár az utolsó 4-en már komolyan gondolkodnom kellett. De a maradék 20 perc alatt ezeket is sikerült megoldani, csak hát... nem biztos, hogy jól. Fél 10 előtt 10 perccel mindenkinek le kellett tennie a tollat. 10 perc szünetet kaptunk. Ezalatt mindenki elszaladt WC-re és gyorsan tizóraizott. Fél 10-kor kezdetét vette a 2. forduló. Amikor elém rakták a szöveget, gyorsan átfutottam, és meglepően könnyűnek tűnt...aztán rájöttem...akkor kapok sok pontot, ha igényesen forditom. Nekem úgy tűnt, mintha szöveg egy könyvből lett volna kiragadva. A 2 oldalon szinte csak tájleirás volt. Párbeszéd szinte semmi. Az adott 50 perc éppen elég volt arra, hogy szerintem megfelelően kidolgozzam a feladatot. Az 50 perc letelte után ismét 10 perc szünetet tartottunk, majd fél 11-kor kezdetét vette a 3. kör. Ismét 2 oldalas szöveget kaptunk. Ezzel már kicsit jobban meggyűlt a bajom. Ez jóval nehezebbnek tűnt mint a német-magyar. Az első 15 percben szinte semmit nem irtam, aztán hirtelen minden eszembe jutott. Sietnem kellett, mert már alig volt hátra 30 percem, de azért valahogyan sikerült! Újabb 10 perc szünet következett, majd a 4. forduló. A csapat tagjai fél 12-kor negyedszerre is elfoglalták helyüket a padokban. 1. lépésként kiosztottak nekünk egy kis papircetlit, persze úgy, hogy ne lássuk mi áll a papir másik oldalán, igy senkinek nem lez előnye. Miután mindenki előtt ott volt a leforditott kis papir, a tanárnő visszaszámolt!